Kiszáradt fa őrzi a cserepes földet,
benne némán kiszenvedett tövét,
hova lett a hűs, tavaszi permet,
mi bontotta egykor rügyét?

Égre nyúló kopasz ágán
már fekete varjú sem károg,
csak az égető napsugarak
járnak vad, tüzes táncot.

Hol egykor sebes folyó szaladt,
zöldellt a vadvirágos rét,
mára maradt a repedezett,
száradó földtérkép.

Homokvihar járja a tájat,
fullasztó sivatagi délután,
kihalt, üres csendben
csontok várják a pusztulást.