Ott fenn a fellegekben,
csak a szél mely dübörög,
fentről lelátni mélybe,
nem hallod levél zörög.

Rétisas körözve les,
zsákmányt oly fürgén kutat,
elbújnak most a cinkék,
meg gyors reptű madarak.

Ő levegő királya ura,
sziklaszirteknek lakója,
nem hiába van sas szeme,
prédát könnyen veszi észre.

Szárnyalnék ó boldogan én is veled,
csak a nevemet soha ne kérdezzed,
szegény vagyok nem várok alamizsnát,
nincsenek karmaim, fogom a pennát.

Idegen tollat nem veszek magamra,
ruhám nem színes, szárnyalok magasra,
oda fel az elérhetetlen Parnasszusra,
az volna nekem a dicsőség maga. 

írta-Varga István-Barcs-2019.02.13.