Én sem vágytam soha másra,
Gazdaságra, palotára.
Egyre vágytam szeretetre,
Egyre vártam, igaz hitre,
Hol a hit és hol a béke?
Mért nem futunk zöld mezőre?
Mért nem látunk, mért csak nézünk?
Este, reggel miben hiszünk?

Szegény lakban mért van jóság?
Mindig több jut egy falatnál.
Szívvel adnak, s nem vesznek el,
Isten nekik kegyelmez meg.
Fiak ők, és ifjak, vének,
Süketek és nem beszélnek,
Bottal járnak, kezük nincsen,
Mégis hisznek a reményben.

Hinnék én is, reménykednék,
Mind a rosszat elfeledném.
Mennék, futnék e világból,
Álom lenne valóságból.
Való igaz, való igaz!
Terjed a tűz, csak nő a gaz!
Hazug a szó, hazug beszéd,
Jövés-menés, ivás-evés.

Harc az élet, küzdök érte, 
Vele vagyok sülve-főve.
Benne vagyok, benne lettem,
Ide teremtett az Isten.
Be szép világ, ó, de pompa!
Ember, embert, hogy tapossa!
Ütik-verik kemény fejed,
Nem találod, hol az eszed.

Eszed, eszed a kenyered,
Míg a másik csak kesereg.
Habzsold Úrnép, fald a tortát,
A malacnak fogd a farkát!
De ki fönt van, majd leesik,
És ki lent van, felemelik.
Mi lett, az mind elmúlik,
Gonosz többé nem születik.

"Száz szónak is egy a vége!"
Tanítsd magad türelemre,
Tanítsd magad emberségre,
Tanítsd magad tiszteletre.
Haragosod sose legyen!
Szereteted hozzad, vigyed!
Én sem vágytam soha másra,
Csak egy boldog, nagy családra.

2024. március 29.