Esteledett, mint minden nap,
de a szél ma nem nyughatott,
Végigsöpört a tengeren.
Elszédült a Nap,
ahogy a hullámok vad táncát nézte,
el is pirult, felhevülve,
forogni kezdett, szemét lehunyva,
alig mert lenézni a habokra.
Bezzeg a hullámok,
az egekig csaptak, hol csárdást,
hol rock and rollt roptak,
nem nyughattak.
A parton ülve, egy sziklán csücsülve,
mint egy célpont, vártam,
mindig a következőt,
a legnagyobbat, az égretörőt,
hogy elsodorjon,
magával vigyen, repítsen,
de bármekkora is volt a szélnek ereje,
a hullám elcsitult, lábamhoz simult,
valamit dúdolt,
és én éreztem, a Teremtőről szól az éneke.
