Megálltam a Székely kapunál
Csodáltam faragott díszeit
Fejem felett fehér galamb szállt
Kapuba rakta fészkeit

„Isten hozott” köszöntött az írás
Nem felejtem el a szép szavát
Isten hozott felétek e tájra
Mert eljöhettem, oly rég erre vágyva

S nyílt lassan az ajtó
Elém tipegett egy anyó
Háta hajlott, fehér haja
Magyarul szólt kedves szava

Fáradt lépteiből láttam
Nem kímélte a sors, az esztendő
Kezében piros alma
S kosárból kalácsot vett elő

„Hosszú utat jártatok, kedves
Látszik fáradtság arcotokon
Ne vessétek meg a házam
Gyertek be, én ezeket nektek adom

Pihenjetek meg nyugodtan pitvaromon”
Kedvesség és magyar szavak
Oly meglepőek voltak nekem
Elszoktam már ezektől itthon, örült a szívem

Mintha rég ismertem volna, ölelésre tárult kezem
Köszönöm néném a szíves látást
Messze útról jövünk, de ilyet az ember ritkán lát
Jól estek a kedves szavak
Melegség, amik a magyar szavakból áradtak

Nem tudom, az anyókát még ott találnám
Emlékem még mindig arra jár
Erdély EMBERT megtartó vidékén
Hol a szeretet és az Isten tárt karokkal vár

Mosonmagyaróvár, 2022. augusztus 24.