A szél vad csikóként üli meg a tájat
Tépi, cibálja, dönti a fákat!
Nem ismer kegyelmet, amerre vágtat!
Tör, zúz, tombol, amerre járhat!

Maga előtt tolja a sötét fellegeket
Komor , vészjóslóan beborul az ég
Figyelmeztet , itt ma mindent betemet!
Elpusztít gabonát, az óriásra nőtt jég!

S ahogy jött hirtelen, úgy tova száll!
Fészkén riadtan ül a madár!
Mi ez a hirtelen feltámadt vad erő?
Duna medencén száguld, nyugatról jő!

Vigyázz, vigyázz ember fia!
Kiengedted a palackból a szellemet!
A természetre nem vigyáztál!
Szörnyű erővel száguld tova
Útjában mindent eltemet!

S mi marad utána a vad viharnak?
Az emberi fájdalom, szenvedés!
Amerre sújtott, s fellegek vonulnak,
Nem volt a tájnak,gabonának menekvés!

Elvonult a vihar, s mi maradt utána?
Kisütött reménykedve a nap sugára!
Kegyelmet hozzon az embernek, s tájnak!
Hogy felszárítsa a könnyeket, amit hozott az erő!

2017.06.23.Mosonmagyaróvár.