Jöjj, kedvesem, ölelj át,
én úgy szeretem,
oly szerelmesen, oly kedvesen.
Fonjon körbe a két karod,
ugye, édesem, te is akarod!
Érzem, gyorsabban ver a szíved,
a vágyad is éled, szeretlek téged!
Érzem a puha,
leheletfinom simogatásod,
mellyel a vágyam lángoló tűzbe hozod.
Remegő testem téged vár,
oly jó, hogy ölelsz már.
Forró csókod az ajkamon ég,
én suttogom, még és még!
Izzik a levegő, piheg a tüdő,
sikoly száll az éjben,
a csillagok fényében,
s repül az éteren át,
a csoda most ránk talált.
Csodás ez az éjszaka,
elvarázsolt szíved szava.
Kinyílt a boldogság kapuja,
s mi örömittasan beléptünk rajta!
Ó, mily szép ez az idilli regény,
benne két ember boldogsága oly szerény,
újraéledt a remény.
Nincs minden veszve,
így szép az élet, szeretve.

2024. október 18.

TM