"Isten, áldd meg a magyart"
Hisz évszázadok búja szítja
Átélt már oly sok véres vihart
Míg könnypatakját egyre ríja

Szívébe víg derűt sugározz
Ne ontsa már a drága vért
Feloldozást adj hű imáihoz
Hisz éltét adta e szent honért

Megszenvedte már a kínt
Nyomták lelkét a bűnei
Változtasd mosollyá a pírt
Ne kelljen magát szégyenleni

Mert az ő szívében béke van
Mit ellene mondtak, mind koholt
Téged hívott szent imáiban
Ha hazától távol bujdokolt

Áldd meg Isten szép népemet
Adj hosszú éltéhez őserőt
Viselje büszkén a magyar nevet
Múltját, jelenét és jövőt.

(Az idézet Kölcsey Ferenc Himnusz c. verséből)