Két kezemben a fény markolata,
Vele négy égtáj felé suhintok,
És bele döföm a forró Napba,
Úsznak köröttem a zöld moszatok,
Párásodó szemmel, vacogó foggal
Lélek-lángok is melegítenek,
Sikolytok, melyeket más nem hall,
Bepólyázom égési sebemet,
Aknára-futó, kevés reménnyel
Narancsos, vagy ólom alkonyatban,
Ahol vad örömök süllyednek el,
Mólon a végzettel andalogtam,
Szépség csapdájának rabja vagyok,
A jó és rossz klaviatúrája
Játszik nekem majd szürke holnapot,
Még totyogva bújtan vizek alá
Az idő kalodát fellazítva,
Mintha a mélység csillapítaná
Az éhem, ott lenn a létem titka,
Pislog a koccanó viharlámpa,
Lassan lankad az éles figyelem,
Más szemmel nézek e szép csapdára,
Verdes felette megtörten szívem.

2016 07. 06.