Karjaiddal átfogtál,
Színekben játszottál,
Mást nem is akartál,
Engem választottál.

Ajkaiddal csókoltál,
Hangoddal daloltál,
Bőröddel cirógattál,
Lábaiddal varázsoltál.

Vággyal dús tekintettel,
Bámultál szemembe,
Barna a zöldben elveszve,
Mélyen, mi nincs, azt feledve.

Színekkel telt pillangóként
Szárnyaltál körülöttem,
Mindet nekem adtad,
Nem volt hely szavaknak.

Tér és idő a miénk,
Szín terít be mindent,
Ami most itt nincs,
Az soha, sehol nincsen.

Nem számít már más,
Csak amiért én vagyok: te,
És amiért te vagy: én,
Egymásért egy egész.

Színeiddel álmodtam aznap,
Spektruma az égbe vezetett,
És a mennyekkel takart be,
Elhozva, amit csak kívánni lehet.

Színeiddel álmodtam,
Jártam szivárványodban,
Ott kapva valami olyat,
Mi a szívem legmélyén ragadt:

Egy szőke, szivárványcsoda.

Budapest, Kollégium, 2013. augusztus 28.