Szentpétery Ildikó Szigi festményéhez

Ilyenkor már lopakodó az illatos szél
is. Ösvényeken takar kihűlt nyomokat,
haraszt alatt őrzi a nyári titkokat,
és színt váltva ágától szakad a levél.

Erdő füves szélén, mező asztalán,
még rám köszön néhány színes virág,
és kínálja az őszi kikerics még magát,
mint kötött csokrát a szemfüles leány.

Kikerics, kis kikerics, reád is még mi vár?
Levelet tépő, szeles ősznek színes virága,
ki tiltja meg, hogy ne viríts a dombok aljába',
ha már elköszönt, elmúlt az illatos nyár.

A fahídon simogat, bőrömhöz ér a szél,
de készülni kell, tudom, hiszen alig változik
valamit és, amikor kergeti az ég futó felhőit,
ismerős ez is, nyomába jár öreg barátja a tél.

2019. október 2.