Ruhák a testen,
fátylak a lelken,
ha akarod, s akarom,
lehullnak csendben.

Egymáshoz lépünk,
semmit sem kérünk,
csak átadjuk önmagunk,
megosztjuk fényünk.

Voltunk mi ketten,
vagyunk az Egyben,
mint önfeledt áramlás,
isteni rendben.

Libbenő fátylak
lebegve várnak,
a létezés oltárán
játékká válnak.

Kis idő múlva
felvesszük újra,
hogy eljátsszuk szerepünk
jelmezbe bújva.

Szikrák a szemben,
hangok a csendben,
a Mindenség öltözik
benned és bennem.

TM