( " Három a kislány " próbáján, 
és azután )

   Piros pontok, piros színben
   szőkeség, és boldog
   élet kacaja száll.
   A csendben Schubert dal
   csendül át,
   egy pillantás, amelyen
   könny remeg:
   hallom az " Ave Máriát ".

   ...Már újra futóbb a perc,
   az utcán is születik dal,
   fülembe könnyű futam
   a villamoscsengése,
   s ahogy vezet az utam,
   könnyű dudadalt
   röppent a szél.
   Valamelyik toronyból,
   mint egy nagy torokból
   lágyan, harangszó 
   kíséri a gyalog-utazót.
   Már csillagkoszorús,
   és rám tekint a térben
   a suhanó éj.

   De még mindég 
   utca a társam.
   A nap zajos múlásban 
   rohan tovább,
   telet feledve kiskabátban
   járom az utcát--
   tavaszt ízlelgetek,
   a föld, s a fű édes illatát.
   Madarat ringató ág hegyén
   a rügyben újra élet van,
   s e roppant nagy marokban
   lelket simogat e változás:
   a talpam alatt serkenő fű,
   a pattanó rügy hegyén
   a délután,
   e tavasz-ibolyás
   világ.

      Salgótarján, 2015.