Felperzselt szív, mint a kopár sziklák,
Mint sivár, forró, magányos sivatagok,
Forró homok, mely nem lel hűsítőt,
Melyben, a mélyben kúsznak a szép idők.

Amikor a szív nem leli, amit keres,
Amikor azt akarja, amit már nem lehet.
Amikor arra vágyik, amit már nem szabad,
Amikor az életnek lassan vége szakad.

Addig keresd azt, amit most még tehetsz,
Addig kutasd azt, amíg és most, megleled.
Addig vágyd forrón, amit most még szabad,
Addig, míg az életnek vége nem szakad.

Szeresd azt, amit most még talán lehet,
Szeresd azt, amit most még szabad, és mered.
Szeresd az életet, amíg azt megélheted,
Szeresd Istened, mert Ő mutatja utad, s hited!

Kutasd a reményt, mely nem hal meg soha,
Kutasd a hited szavát, mely ott van, legbelül.
Kutasd az életet, mely lassan fogyatkozik,
Kutasd, keresd, addig, amíg kapod az esélyt!

Mindegy, hogy mennyi idő telt már el az óta,
Mindegy, hogy az évek hogyan koptattak el.
Mindegy, hogy merre sodort a szél, vihar,
Mindegy, mert így szépen mondhatod el.

Szerettem, mert így jött a sors élni, és nem halni,
Szerettem, mert akartam hűséges maradni.
Szerettem, mert nem akartam magányos lenni,
Szerettem, mert nem akartam semmit feladni…!

2014.01.21.