Időzónák között hevernek az álmok,
sokszor bizony köztük ott botorkálok,
néha azonban arcomba csapkod ágbog,
vagy ölelő karokkal valaki átfog.

Balatonfüredi öböl felett sirályok,
oly aranylón hullámzó búzakalászok.
mint Balatonnak vizén a hullámok,
néha takarnak engem árnyas platánok.

Ott töltöttem időt, szívem gyógyítását,
kerek templomában mondtam sok imát,
Anna bál részese csak távolból lehettem,
ám Balatonfüred beléd szerettem.

Forrásod vízét szorgalmasan ittam,
sokszor ott járok most is álmaimban,
Gyógytér padjai is rám emlékeznek,
rájuk sokszor vissza-vissza tekintek.

Városnézésre mikor vitt a kis vonat,
láttam csodás füredi alkotásokat,
a Vörös Templomot, Jókai villát,
Horváth házat és Kossuth ívó kútját.

Szív panasza hát oda így vezetett,
szavak váltották a festőecsetet,
kevertem vele tobzódó színeket,
áttört szívet, vízbe hullt életet.

Tihany mögé mikor alkony lebukott,
sétányon a harmonika dalt adott, 
így ismertem a legszebb északi partot,
méltósággal úszó sok fehér hattyút.

-írta-Varga István-Barcs-2020.01.23.