Szívemből szól az én dalom,
mindenemet, kedvesem, neked adom!
Tiéd a dal, a líra, a rajz, mit ceruzával neked rajzoltam,
a vászon, mit ecsetemmel festettem rajta,
minden, mit a szívemben irántad érzek!

Néha úgy érzem, hiába minden igyekezetem,
észre sem veszel, a lelkem fáj, de nem kiabál,
mindent magába zár.

Nézem a kék eget, a suhanó bárányfelhőket,
ó, ti csodás fellegek, úgy szállnék veletek,
de itt vagyok, szállni nem tudok, szegény lelkem így
"Semmit sem tehetett, csak az égre nevetett",

mert így is szép a világ, meg kell látni minden apró csodát,
örülni, hogy süt ránk a nap,
s hinni, hogy leszünk még ennél is boldogabb.

Nézz kedvesem rám, s érezd meg a csodát,
mi a szívemből feléd száll!
Tudom, elmúlt sok sok év, a hajunk már rég hófehér,

de a szívünkben még érezzük, hogy szeretünk,
s a megkezdett úton együtt tovább megyünk!
Szívemből szól az én dalom,
mindenemet, kedvesem, neked adom!