Képkeretet válogattam,
közben titkon Rád gondoltam.
Évikével nézegettük,
rakosgattuk, illesztgettük
képeimhez a keretet.
 - Vajon, melyikben a legszebb?
És mert hasonló ízlésünk,
összeakadt pillantásunk,
a legjobbra rátaláltunk,
jót nevettünk, szívünk örült,
következő képem sorra került.

Így ment ez már egy ideje,
mikor megszólalt telefonomon a zene.

Te hívtál, kedvesem, örültem,
a telefont fülemhez emeltem.
Ám a szokásos köszöntés helyett,
egy dal szólt, gyönyörű, szerelmes,
együtt hallgattuk, én itt, te ott,
szememből örömkönny potyogott.

Éva is hallotta a kiszűrődő hangokat.
Előbb nagyot nézett,
de aztán egy röpke pillanatra
mindent értőn átölelt,
látva könnyes mosolyomat.

Így küldted nekem el akkor is,
majd később, ó, hányszor,
szívedet, szerelmes üzenetedet.
Szálltak a dallamok, repültek,
olykor velük dünnyögted, zümmögted,
az Isten áldjon meg, ezerszer áldjon meg
Téged, és minden szép emléked.

2025. január 6.

TM