Mikor már nem emlék a tegnap,
Csak egy szúrás itt, a szegycsont mögött,
A mellkas bal oldalán,
Hol az érzés a lélekkel ütközött
Oly sután és bután.

Mikor már nem érzed, hogy szeretnek,
Meg ahogy pulzál a vér,
Csak a kongó ürességet
A szívkamra üregében,
És az értelem nyugodni tér.

Mikor elbújsz meggyűrt éveid mögé,
S próbálod eltakarni az egykor szépet,
És gyónni térsz a Jóisten elé,
S bízol, hogy a múltad már nem éget.

Akkor takarítsd ki szívkamrádat,
Ott, baloldalt a szegycsont mögött.
Holnapodban ne legyen több bánat,
Hol a lelked a múltaddal ütközött.

TM