A cica mindent próbált érzékszerveivel befogadni, élvezte az új illatokat, hangokat, a friss levegő erejét. Hamar elszaladtak az órák, meleg volt, kezdett fáradni és éhes lenni. Vissza kell mennie a házhoz. Lassan elindult, amikor emberi léptekre lett figyelmes. Egy férfi, furcsa eszközzel a kezében, közeledett óvatosan, alig lépegetve. Nem ijedt meg, ismeri az embereket, enni, inni adnak, meleg szállást nyújtanak. Hirtelen érkezett a nagy durranás. Annyira hangosan, fájdalmasan érkezett, hogy semmit nem érzékelt tovább. A menekülési ösztöne kapcsolt be, fejéből vér szivárgott, elbújt egy bokor mögé. Ereje kezdte elhagyni, próbált a hazavezető ösvényre térni. Az újonnan szerzett élmények halványulni kezdtek, csak a haza emléke derengett. A bejárati ajtó előtt vesztette el összes erejét, szemei becsukódtak. Amikor magához tért, egy fehér köpenyes nő cserélte a kötést a fején. Megijedt, próbált menekülni, amikor gazdája hangjára lett figyelmes, aki szeretettel ölelte magához. Biztonságban van, él, fel fog gyógyulni. Az öröm könnyei voltak az ember szemében, ő végtelen hálát tükrözött felé.
   Rájött, többféle ember létezik a világban, a biztonságot jelentő lakást soha többé nem hagyta el.

TM