Reménykedve néztem a horvát-francia vb. döntőt. 4:1 állásnál eljöttem, hogy inkább írjak nektek - mert megígértem. 2018.július 04.
Korán indultam a vadonatúj Opel Zafirámmal Békéscsabáról, hogy az eltervezett körutamat teljesíteni tudjam.
A csabai piacon (aminek a felújítási tervét egy éven át készítettük tavaly, és amibe az építésztervező simán belehalt) nézgelődtem, vásároltam édesapámnak gyümölcsöt, rétest, magamnak békési szalonnát (több szalonnát, mint kenyeret - akár fogyni is lehet így, ez a ketogén diéta alapja). Életemben talán féltucatszor volt ilyen tiszta a lelkem! Már hetek óta nem szedtem a dilibogyóimat, a megvonási tüneteket is átvészeltem.
Első állomásom: Majsa, a gimnázium. A bejárat előtti egyik padra leülve felhívtam az osztályfőnökünket - nagyon kedves és fogadókész volt. Igaz, azzal kezdte, hogy éppen indulóban van, ügyeket fog intézni, kevés az ideje - ezzel szemben nagyon udvariasnak kellett lennem, hogy el tudjak köszönni tőle, mert hisz Szankra tartottam.
Jó érzés volt hallani az OF.-től, hogy rábukkant a verseimre itt is, ott is, és hogy most már szép kis gyűjteménye van belőlem. A végén még ki is fog tömetni....

Apám meglepődött - nem jelentkeztem be nála előre. Amikor közöltem vele: aznap vagyok 60 éves, öregesen elgondolkodott - aztán elfogadta. Nagyot hall, borzasztóan nehéz vele értelmesen beszélgetni, de megtaláltuk a módját: van egy parasztkocsi makettje a hálószobában - na annak minden alkatrészét végigbeszéltük, legalább felfrissítettem a tudásom e téren. Valamikor a nyaraim úgy teltek, hogy az általa fölvásárolt parasztkocsikat kellett szétvernem öcsém segítségével, hogy a kinyerhető vasanyagot megmentsük későbbi hasznosításra.
Amikor néprajzi dolgozatokat írtam a kovácsmesterségről, egészen sokat tudtam már a paraszti tárgyi világ szavaiból, megnevezéseiből.
Sokszor jártam Csólyospáloson Fodor Feriék tanyáján, ahol az volt a rend, hogy meg kellett nevezni a pincében egy-egy használati tárgyat - ahány tévedés, annyi pohár bort kellett meginni. Ott sose részegedtem le, de mindig jókedvem lett...

Szankról Bodogláron át Tázlár irányába mentem, az olajosok halasi útján, a galagonyák földjén. Ott mindig eszembe jut Weöres Sándor izzó galagonyája. Aki nem járt még arra, szánjon rá egy kis időt, megéri.

Halason megleptem a tavaly elhunyt nagybátyám özvegyét, örült nekem.

Közel volt a halasi temető: ott nyugszik Édesanyám és az őseim nagy része is: nagyszüleim, dédszüleim.
Virágot vittem Édesanyám sírjára - olyan csodálatos érzéssel álltam a síremléke előtt, ahogy még soha: mostanra dolgoztam föl a halálát, ami részben okozója is volt a mély depressziós korszakomnak...

Megelégedetten és éhesen léptem be a Sóstói Csárdába, mint valami modern kori betyár - ide nekem a legjobb halászlevet!!!

Jóllakottan igyekeztem Kunfehértóra. Drága Anyám öröksége van ott, amin öcsémmel közösen osztozunk - egy szerény kis hétvégi ház. Katona voltam, amikor a szüleim vették és Apám úgy döntött, hogy a háztartásbeli feleségére íratja - de huncutul rátette a haszonélvezeti jogát. Sose szerették egymást és én rengeteget szenvedtem köztük...

Szegény kis házikó nagyon elhanyagolt állapotban fogadott - öcsémnek se volt ideje még az idén rendet tenni a portán, én meg már három éve feléje se néztem - előbb el kellett köszönnöm a Haláltól, hogy az Élet dolgaira tudjak ismét figyelni....

Csupán annyi időm volt, hogy körbenézzek, mi is a teendő, majd ősszel dolgozgatok ott, valamint átöltöztem.
Szegedre mentem Halason, Zsanán keresztül. Édesanyám Zsanán született, ott volt kisgyerek. Ott mindig eszembe jut a Jézus Krisztus szupersztár egyik betétdala: hé zsana, hó zsana....Na meg a zsanai gázkitörés! Annak elfojtásában egy halasi olajipari mérnök vitte a prímet, akivel az internet segítségével kerültem jó barátságba. Nagyon sok értékes adatot kaptam tőle a kommunizmus titkairól, a a magyar-zsidó elátkozott viszonyról....

Csenge lányom Szegeden megvendégelt: a Z. Nagy cukrászdába mentünk (ott volt valamikor az a brutális gyilkosság...). meghívott egy kávéra. A találkozó a közelben, Juhász Gyula költőóriás utolsó lakását őrző épület előtt volt - az én drága lányom abban az épületben élt két éven át albérlőként, amikor én a legbetegebb voltam és minden nap a halálra készültem - úgy, mint Juhász Gyula! Az épület falán kívül, az utca felől egy Kassák Lajos által készített grafika látható, az általa Juhásznak írt szöveggel. Belül áll a költő mellszobra, valamint egy üvegezett vitrinben képek, versek Juhász Gyuláról, valamint a korabeli író-költő társaságról (Babits, Kosztolányi, stb.).

Mielőtt Csengétől elköszöntem - mert hiszen délután 4-től ment dolgozni a Klinikára, mint radiológus, készített kettőnkről egy szelfit a TELEK utca sarkán: odajártam én éveken át egy pszichiáter professzorhoz, aki még inkább a Freud-i analízis módszerét alkalmazza szívesen - szerintem sikerrel. (Az itteni orvosom farmakológus és pszichiáter egyszerre, na ez egy beteges szakmatársítás, ennek inkább áldozata vagyok, mint nyertese).

A professzor egy fiatal orvosnő társaságában várt rám, aki olvasta a verseimet és nagyon kíváncsi volt rám...

Kb. másfél órán át beszélgettünk - erről itt most nem számolok be, de mindannyian nyertesei lettünk annak a 90 percnek (mint most a franciák a vb.-n).

Orosháza-Gyopárosfürdőn egy meghitt étterem teraszán töltöttünk el kb 2 órát egy orosházi unokatestvéremmel, akivel 12 éve nem láttuk egymást. 
A Facebook-on talált rám, ahol jelezte, hogy őt is környékezi valami depresszió féle szörny - ugyan mit gondolok én a családi terheltségről, a genetikai törvényszerűségről? - erről faggatott.
Pár hónappal ezelőtt Harkakötönyben járt, inkognitóban, ahol megmászta a Csorba-keresztet őrző kunhalmot is - kereste, keresi a gyökereit. Kiszakadt a rokonságból, külön utakon kóricált, aztán eltévedt szegény.
Azt hiszem, sikerült visszaterelnem az esztenára...

Késő este volt, mire begördült velem a Zafira otthonom kapuján.

Hálás vagyok a sorsomnak és a belső erőmnek, kitartásomnak, hogy az élet mellett döntöttem és átélhettem azt a napot, amikor 60 éves lettem - de hiszen én vagyok az, aki: született július negyedikén...