Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Szüretre emberek!

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Tegnap még perzselt a nyár égető tüze,
Mely e kopár tájat nevetve hagyta el.
És volt, hogy szikrákat szórt jégeső-dühe,
S nagy szélvész-karja a háztetőt kapta fel.

Mára már csöndes ősz csupán, ki erre jár,
S darvaknak V-jei borítják kék egünk.
Az élet úgy szalad, nem kérdez, meg sem áll…
De mégis mind e csönd néha úgy kell nekünk.

Ki az, ki felkiált, s e csöndet megtöri?
„Szüretre emberek! Mulatni vágyom én!
– S a szőlő méz-levét pohárba öntözi. –
Elébem cimborák, bárki az, s bárhol él!

Az is, ki rég halott, éledjen újra fel,
S a bornak mámorát nótával szórja szét!
A holnap mit sem ér, bolond, ki útra kel…
Mit bánom, százszor is, hogyha víg nóta kél!”

S a szőlő így felel: „hosszú volt már a nyár,
Pihenni vágyom én – s fáradtan visszanéz. –
Igyátok véremet, csorduljon száz pohár!
Ne hulljon könnyetek… örömmel adtam én!”

Az ősznek dísze már szüretnek szép hava.
A nóta szárnyra kél s várja a végtelen.
Pördül egy szép leány, s a nóta dallama
Legénytől száll felé szerelmes-délcegen.

S mint a lány, csábító a bornak illata,
S lélekben feltüzel, búsulnom nem lehet!
S fölöttem felragyog a mámor csillaga:
Mulatni vágyom én! Szüretre emberek!

Rácz Endre ©
2017 08. 25. Szerep

Rovatok: 
Vers