2.
A telephelyre érkezve a kapus felnyitja a sorompót, kihajolok a letekert ablakon, köszönök.
Először a benzinkúthoz gurulok, megtankolok, hogy reggel mindjárt indulhassak, majd a telephelyen beállok gondosan tolatva a kijelölt helyemre.
Kiszállok, körbe járom a teherautómat, megnézem a ponyva elég feszes – e, nem e lazult meg valahol, nincs e rajta esetleg szakadás?
A kerekeket is ellenőrzöm, cipőm orrával megrugdosom, jó, elég kemények, majd felhajtom a motorháztetőt. Leveszem a platóról a szerszámos ládát, kiveszem belőle azt a kis dobozt, amiben a kulcsok, csavarhúzó, és a fogók vannak.
Van néhány csavar ami fellazulhatott, hallottam azt az apró kis rezegő, zörgő hangot még járt a motor, mivel sokáig nem volt forgalomba a gép, valószínűen azért.
Megtalálom, a kulccsal meghúzom szorosra.
Éppen végzek, leszállok a szerszámos ládáról, hátra nézve megpillantom, valaki áll mögöttem, figyelte, mit csinálok.
Köszönök, visszaköszön, kezet nyújt, ő az idősebb.
- Jó estét! Bemutatkozik, csak a Józsefet jegyzem meg, és bemutatkozom én is.
- Ugye szólíthatlak Ferinek, kérdezi?
–Természetesen, válaszolom.
– Én meg nem bánnám, ha Jóskának hívnál, így szoktam meg.
- Az idősebb jogán ha felajánlhatnám, a közvetlenebb kollégák közti hangnemet?
Néz rám kérdő tekintettel.
- Szeretném, ha tegeződnénk, úgy egyszerűbb társalogni.
Kezet nyújt újra.
- Szevasz Feri.
– Szevasz Jóska. Fogadom el a jobbját.
- Feri, ha nem veszed tőlem okoskodásnak, mutatok valamit.
- Legyél szíves azt a kis csavarhúzót add ide, nyújtja a jobb kezét felém.
- Állj ide mellém, hogy lássad!
Sorban leszedi azokat a kis gumicsöveket a csatlakozókról, belepiszkál a csavarhúzójával, majd egy erőteljeset belefúj, úgy illeszti vissza őket.
- Olyan ez, mint amikor az ember kifújja az orrát, mindjárt jobban kap levegőt utána.
- Az autó meg, meghálálja, majd meglátod, húzni fog.
- Bármikor, ha valamire szükséged van, szólj.
- Köszönöm szépen, válaszolom. - Igazán hasznos a segítséged.
– Á semmiség, természetes, válaszolja.
- Te még fiatal vagy, majd ha annyit vezetsz, mint én, tudni fogod.
- Na további szép estét, köszön el.
- Jó estét, viszonzom a köszönését.
Így ismerkedtünk össze Jóskával. Esténként a telephelyre érkezve, még a szokásos teendőimet végeztem észrevettem, figyelt engemet.
Sokszor mintha kitalálta volna még a gondolataimat is, odajött, segített, mutatott valamit. Hamar rájöttem, óriási felhalmozott tudással tapasztalattal rendelkezik!
Rengeteget látott a hosszú évek során, s ezeket elraktározta.
Az utolsó csavarjáig minden porcikáját ismerte a teherautójának. Mindig tudta, mikor és hová kell nyúlnia.
Nem utolsó sorban, ami szóbeszéd volt a sofőrök között, megszállottként szerette, imádta a szakmáját, és az autóját.
„Szürke Bellának” becézte, de hogy miért? Azt senki sem tudta.
folytatás következik