Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Szürke Bella

Eternity
Eternity képe

6.

Jóska megkönnyebbülve nézett rám, mikor újra megszólalt.
- Tegnapelőtt hívott fel újra a főnök délelőtt, kérdezte, mi van velem.
Tudod, én egyedül élek.  Nem volt aki értesítse, mi történt velem.  Rosszul lettem, szédültem, és nagyon zúgott a fejem, fájt! Elmentem a körzeti orvosomhoz, megvizsgált, kikérdezett, majd beutalt. Ekkor telefonáltam, korházba vagyok.  Tegnapelőtt tíz órakor hívott ki a nővér, telefonom van. Akkor hívott vissza ismét a főnök, mert nem döntene nélkülem ebben a kérdésben. Ő akarta, és megkérdezte, mi lenne ha?
- Tégedet sokszor megfigyeltelek, ahogy bánsz a gépeddel, közel állsz hozzám.-  Elhallgatott, maga elé nézve lesütötte a szemeit.
- Köszönöm a bizalmadat, megtisztelsz véle, de vannak nálam jobbak is, ebben biztos vagyok, - válaszoltam.
- Jobbak, hm, lehet, de olyan, akire „Bellát” rábíznám, olyan csak egy van, és az, te vagy,  - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Mindig is éreztem, tudtam, erős jellem, karizmatikus személyiség, ezért nem feszítettem tovább a húrt. Ha már a főnök is meghajolt az akarata előtt, annak oka van.
 - Feri, nem kioktatni akarlak, - vágott bele újra a beszélgetés fonalát tovább szőve.  - Szakmailag nincs mit mondanom neked. Semminek nem vagy híján, amit tudni kell a vezetésről. Óvatos, átgondolt, nyugodt, ember vagy, odafigyelsz, amit csinálsz, nem kapkodsz soha.
- Másról akarok beszélni, apró dolgokról. Kapsz tőlem egy speciális használati utasítást „Bellához” - mosolyodott el. Elmosolyodtam én is, bólintva egyet.
- Figyelek, folytasd nyugodtan. Egyet tanulj meg, a  gépnek is van lelke. Soha ne úgy kezeld, mint egy élettelen tárgyat! Ő a te párod, partnered. Ha szereted, elfogadod, becézed, gondozod, olyan társad lesz, aki soha nem hagy el, nem hagy cserben! Dolgozik ugyan úgy, mint te, küzd érted, minden erejét latba vetve! Ne feledd, az erejét belőled, tőled nyeri!
     Csak néztem őt, a lélegzetem is elállt. Az érdekes az volt, ez a filozófia ott élt bennem is, és most vált világossá hogy ő kimondta! A döbbenet percei voltak ezek, folytatta.
- Ha te nyugodt tudsz maradni, bármilyen nehéz helyzetben is vagy, a géped szolgál tégedet. Ha elveszíted a józan ítélő képességedet, ő is tanácstalanná válik, elveszítve a vezérlő fonalat,  és ez soha nem a gépé, a te csődöd!
- Igazad van, ez így van, tudom,  - vetettem közbe pár szót.
-  Az autó szeszélyes személyiség, amolyan női lelke van - folytatta -  Finoman bánj véle, soha ne legyél  goromba hozzá. Csak a buta ember képes arra, hogy az autóján álljon bosszút a saját tudatlanságáért, mert az nem gondolkozott helyette! Kerüld a csúnya szavakat a vezetőfülkében,  ne káromkodj. Olyan ez, mint az életben is, hamarabb elérsz bármit jó szóval, jó modorral mint durvasággal. Ez intelligencia kérdése, te ilyen vagy, ilyennek ismertelek meg már az első percben, mikor találkoztunk. Figyelmeddel, törődéseddel, a gép intelligensé válik, ez minősít tégedet, nem az, kik mit gondolnak rólad. Az autóban, a szerszámos ládában, és ott hátul a rakodótér alatt a rekeszben, mindent megtalálsz! Minden helyzetre, szituációra, van valami eszköz. Arra vigyázz, a diesel kissé lustább, a benzines fittebb, hamarabb gyorsul. Tojás legyen a talpad alatt, amikor a gázpedálra lépsz. Mindig legyen a birtokodban megoldás, soha semmi ne érjen váratlanul, ez fontos!  
- Csend lett, elhallgatott. Sokáig nem szólalt meg egyikőnk sem. Ő is, én is gondolatainkba mélyedtünk. Lenyűgözött, amit mondott, s az is, ahogy mondta. Éreztem a mélységét mondanivalójának, azt is erről még rajtam kívül nem beszélt senkinek sem. Mély tisztelettel vegyes borzongást éreztem a kitárulkozásán.
- Rendben van, megértettelek, megteszem, ami tőlem telik. Köszönöm a bizalmadat, a belém vetett hitedet. Azon leszek, hogy ne váljak méltatlanná rá, - válaszoltam.
Rám nézett egy pillanatra. Tekintete olyan volt, mintha nagy súly alól szabadult volna.
- Jóska, majd jövök még, álltam fel, - és elköszöntem tőle. Felállt az ágyáról, úgy nyújtott kezet. Ráéreztem, ezek után jönnöm kell. Beszámolnom mindenről. Mesélni neki az ő „Bellájáról”,  felfogtam, ez mennyire fontos neki! Ezért választott engemet. Elmosolyodtam, ha tudnád, hogy már egyszer le is fürösztöttem. Megszorítottam a felém nyújtott jobbját, elköszöntünk egymástól.
- Gyógyulj meg minél hamarabb, Jobbulást Jóska, - szóltam végig pásztázva rajta tekintetemmel.   

folytatás következik.

Rovatok: 
Irodalom