Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Szürke Bella 7,rész

Eternity
Eternity képe

Tíz perccel előbb érkezem az irodába a szokott időpontnál. Marika aki a papírmunkákat végzi, és a nyílván tartásokat vezeti,  már ott ül az íróasztalnál.
- Foglaljon helyet, mindjárt érkezik a főnök, - kínált hellyel a székre mutatva.
- Köszönöm, ha nem veszi rossz néven, inkább állva várom meg, - válaszolok.
Kisvártatva megérkezik a főnök, köszönt bennünket, nekem  kezet nyújt, elfoglalja helyét az asztalánál. Kiteregeti a szükséges aktákat, papírokat. A naptárra pillant, bekarikázza a mai napot. Elolvassa a feljegyzéseket. Rám pillantva, keze már a fiókban keresgél, matat. Majd egy kulcscsomót előhúzva az asztalra teszi, a közben odakészített dossziéhoz. Elő halász még néhány iratot mellé helyezi azokat is. Átnyújtja a dossziéba gyűjtött okmányokat. A kulcsokat adja a kezembe utoljára, jelentőség teljesen a slusszkulcsnál fogva, lóbálva.
– Azt hiszem a mai napra, ennyi elég lesz ismerkedésnek Bellával,  mosolyog rám.  Gondolom, a többit Jóska elmondta tegnap, -  kérdezi?
– Igen, mindent megbeszéltünk, - válaszoltam.

- Akkor hát, kéz és lábtörést, -  köszön el tréfásan. Már indulok amikor utánam szol hirtelen,
- Feri, az úttervet sorrendbe raktam, -  az szerint.
     Biccentek a fejemmel, elindulok a telephely irányába. Ott találom a megszokott helyén Bellát. Az ajtót kinyitva beteszem a dossziét az ülésre. A másik oldalról szállok be a volán felől. Beteszem az iratokat a kesztyűtartóba, beillesztem az indítókulcsot. Felberreg a motor, kissé ércesen recsegve. Kis gázfröccsöket adagolva nyomkodom röviden a gázpedált, úgy üresben, had járódjon a motor. Kis idő múlva beáll, egyenletesen dohog, búg, már nem rázkódik annyira.
     Kiszállok, körbejárom a gépet, felhajtom a motorháztetőt, benézek oda is. Még a kerekeket nézem meg, azok is rendben vannak. Mielőtt visszaülnék, eszembe jut a lábtörlő. Ott találom a szokott helyén, az ülés alatt. Kiveszem.
– Bocsánat Bellácska, csaknem elfelejtettem - mosolygok rá a kilincset fogva.
Gondosan letörlöm a lábaimat, a lépcsőn állva hajolok le és veszem föl lerázva, és úgy teszem vissza az ülés alá azt.
- Na ezt sikerült, olyan Jóskásan csinálnom, mosolyodom el újra önmagamon.
     Bevallom nem esett nehezemre. Gesztusként fogom föl, Jóska iránt érzett tiszteletem jeléül. Elfoglalom a helyemet a volánnál. Most már minden rendben, és a helyén van. Felberreg a motor, lassan elindulok lépésben gurulva a kijárat felé. A kapunál vár Imre bácsi a portás. Lenyomva a sorompó végén a nehezéket, felemeli azt, a másik kezével int, úgy köszön, és kienged.
     A letekert ajtó ablakon kezemet kinyújtva fogadom, viszonzom, a köszönést. Kifordulok a széles, kövesútra, tompán felbúg a motor. Egyenletesen gyorsulva nekilendül a teherautó. Elindulok.  Délután, félöt felé érkezem vissza a telephelyre.A sorompó alatt átgurulva beállok a megszokott helyemre.A szokásos szertartás. Körbenézem, körbe járom az autót. Az ülés alól elővett ronggyal áttörölgetem, a motorháztetőt, lámpákat, és azzal a fátyolszerű finom papírral a reflektorokat, szélvédő üveget.  Kezembe veszem a kitöltött dokumentációkat. Átfutom a menetlevelet, leadom az irodában, Marikának.A portán kilépve elköszönök Imre bácsitól. Mielőtt haza indulok, még benézek Jóskához a korházba. Az ágyon ül félig fekvő helyzetben. Megpillantva felül, arca megrezzen, Éreztem várt.
- Ülj le Feri, mesélj, milyen volt, - szegezi rám tekintetét.
- Könnyebb volt, mint gondoltam, - válaszolok. Majd folytatva sorolom a tapasztalataimat:
-  A te Bellád remek asszony! Látszik, nem akármilyen ura van, - fűzöm hozzá, kis hatásszünetet tartva. Arca felderül, látszik, jól esik neki az elismerés.
- Látom, elfogadott tégedet, igazán örülök neki, - válaszol derűsen.Visszamosolygok rá válaszát nyugtázva.
– Amit elmondtál a múltkor, szóról – szóra igaz!
- Pazar ez a gép!
     Mindenre, a legfinomabb mozdulatra is azonnal reagál, és az illatát még most is érzem. Ezt csak az olyan autóban lehet érezni, amelyiknek nem csak sofőre, de gazdája is van, - fejezem be mondókámat.Meglepődöm magam is, átvettem a szavait, kifejezéseit. Boldog vagyok, most végre sikerült kimondanom, úgy ahogy akartam.
Elpirulok, ahogy visszanéz rám.
- Feri, köszönöm hogy bejöttél és elmondtad.Megnyugodtam, amúgy sem voltam nyugtalan, hiszen bíztam benned, de mégis, ez kellett, nagyon kellett. Tudom, nálad az én Bellám jó kezekben lesz, - fejezi be sóhajba hajlóan.
Meghatódom.
– Jóska, ne nyugtalankodj. Vigyázok rá. Jönni fogok holnap is ilyentájt, - mondom határozottan kijelentve.
- Viszontlátásra, - emelkedem föl, mellőle az ágyról.
Kezet rázunk,  kilépek a folyosóra elindulok hazafelé.

Rovatok: 
Irodalom