Amikor a nyári szabadság közeleg,
A hét utolsó napja szinte rád nevet.
Az óra is gyorsabban halad,
Indulhatsz, vár rád a sok kaland.
A kettő hetet ügyesen használd ki,
Pihenjél, töltődjél, a hámból rúgjál ki.
Munkádat felejtsed, nevess és dalolj,
Erdőben sétálj, a csend lelkedbe hatol.
A vén fát öleld át, madár dalát hallgasd,
Gyűrött arcodról a gond ráncai kisimulnak.
S ha a magyar tengerhez vezetne utad,
Adj hálát az életnek, hogy tanúja vagy.
A víz zöld csillogását tükrözze szemed,
A szél dagassza vitorládat, sirályok repüljenek.
Ha leszáll az éj, nézd a csillagokat, a hold is mosolyog,
Látod, szabad és boldog vagy!

TM