Elérkezett a pillanat, amikor a család aprajával elindulhattunk jól megérdemelt szabadságunkra, Bogácsra.

Pár hónappal előtte próbáltam időpontot kérni a reumára, hogy kiegészítő kezelést is kaphassak a gyógyvíz mellé. Reménytelen eset volt ugyanúgy ahogy EMG vizsgálatra is csak év végére kaptam ígéretet. Ez utóbbi azért kellett volna, mert ha elmegyünk kirándulni, két-három óránál többet nem tudok talpon maradni.

Elindultunk tehát, belenyugodva, hogy hiába fizettem a tb-t  39-évig. De már az elején kiderült, hogy a többi adót is hiába fizettem, mert hétvégén a városon átmenni Újpestről két órát vesz igénybe a kerülők és útlezárások miatt. Kiérve a hármas útra meg szétrázódik a kocsi a rossz út miatt. (A sztráda spórolás miatt szóba sem jött. )

Bogácson egy kis faházat béreltünk, az ellátásról magunknak kellett gondoskodni. Ez nem is jelentet volna nagy gondot.

De…hogy ne a főzőcskézéssel menjen el az idő, többnyire hideg koszton éltünk. Tudom, hogy így augusztus 20.-a felé nem illik a kenyeret bírálni, de hát élelmünk nagy részét ez az élelmiszer tette ki.

De akármilyen kenyeret, péksüteményt vettünk, azon kívül, hogy drága, meg íztelen, ragacsos, másnaposan morzsálódó darabokra hulló, így kenhetetlen volt. Akárcsak otthon.

Kormányunknak meg az a baja, hogy amikor kenyeret ellenőriz, - amihez kiválóan ért,- sok sót talált benne, és kifogásolja, hogy sok élelmiszert pocsékolunk el.  Nem tudom, hogy hol ellenőriztek, de úgy látszik, ők minden mást rendben találtak az ellenőrzött kenyérben.

 Itt megjegyzem, hogy nálunk nem megy pocsékba a kenyér, de még a maradék kaja sem, mert vagy összegyűjtjük a tyúkoknak, és félve merem leírni, hogy az EU nehogy elolvassa, de ha véletlenül marad étel is , akkor odaadjuk azoknak, akik még véletlenül tartanak disznót.

Hazafelé Csány környékén vettünk egy nagy dinnyét. A kérges kezű néni darabos betűkkel töltötte ki a számlát. Megtudtuk, hogy a sok ellenőrzés, és nyaggatás miatt már elmegy a kedvük, attól, hogy jövőre is ültessenek a földjükre. Sokat el is lopnak, és az már nem érdekli az államot. Akik meg nem adnak számlát, azoktól elkobozzák a gyümölcsöt. Így semmisítettek meg a napokban is 48 tonna dinnyét.

Tetszik érteni?  48 tonnát. Nagyon gazdag ország vagyunk mi. Nem csoda, hogy egyre kevesebb embernek van kedve dolgozni. Főleg, ha látja, hogy ha nem dolgozik annyi segélyt, kedvezményt kap, mintha dolgozna.

Nagy nehezen hazazötyögve most már a budai parton, feltűnt  a Cet. Tetszik tudni az a raktárépület, amit kipofoztak a Duna partján, és ráépítettek egy nagy üveg burkolatot.

Hogy az milyen egy ocsmány épületegyüttes!  Még a Ferencvárosban, vagy a város szélén elmenne, de a város meghatározó látványaként!  És ez nem tűnt fel senkinek sem. Úgy tűnik az emberekből már kiveszett a szépérzék is.

Sietnünk kellet a pihenéssel azért is, mert be kellett a gyereknek előre csekken fizetni a tankönyveit is. A 122 államtitkár valamelyike kitalálta, hogy az a jó, ha az állam használja a pénzünket még egy - két hónapig. Mert mással nem tudom magyarázni azt, hogy miért nem volt jó az a régi rendszer, hogy kifizetem a könyvet, és azonnal megkapom. Valakinek ebből is lett egy halom pénze.

Az senkinek nem tűnik fel, hogy a parkolás Budapesten is rabló munka. Munkanélküli jövedelemszerzés. Végzi is a maffia nagyon szorgalmasan állami segédlettel. Én ugyan nem használom az autónkat hét közben, de a hármas metróval járás sem egy élvezet. Nem elég, ha a nagy zajtól megsüketülünk, még örülünk neki, hogy egyáltalán jár, és beérünk a munkahelyünkre. Úgy látszik ilyenkor az államnak nem annyira fontos az egészségünk, mint amikor a cukorért, meg a sóért is adót szednek, és úgy állítják be, hogy ezt azért teszik, mert értünk aggódnak.

 Kíváncsi leszek, hogy mikor fogják kitalálni, hogy negyven fokos hőségben mennyi sót kell fogyasztani, hogy a szervezet egyensúlya fennmaradjon.

A zaj miatt meg annyira nem aggódnak, hogy a hármas metró felújítását csak 2016-ba akarják elkezdeni. Ez már nem olyan fontos.

Láttunk parlagfűvel benőtt körforgalmat is. Aztán hallom a televízióból, hogy helikopterről lesik a paraszt földjét, hogy kit lehet megbüntetni.

Azóta nézem a televíziót is, és hallom, hogy milyen jól megy nekünk, minden mutatónk kiváló, szóval megy az öndicséret.

Arról már kevésbé beszélnek, hogy miért kellet a detoxikálókat megszüntetni, és az ügyeletes kórházak nyakába varrni, hogy ha a sérültet beviszik, akkor ne csak a levágott keze miatt aggódjon, hanem a miatt is, hogy mikor hányják le, amíg várakozik.

Azt sem tudom, hogy az esztergomiaknak megoldódott-e a közvilágításuk, vagy sem, mert szerintem nagy szégyen, ha a Párkányiak este átnéznek a Duna másik oldalára és látják, hogy minden sötétbe burkolódzik a gazdag anyaországban.

Az tény, hogy a józsefvárosi piac mg fog szűnni, ami lehet egy pozitívum is. Az sem azért mert a város szégyenfoltja, hanem azért, mert nem fizetnek be kínai társaink elég adót.  Sajnos azért itt is a szegény emberek járnak majd rosszul, mert nem fogják tudni megvenni az agyonadóztatott termékeket, és inkább nem vesznek semmit. Majd kukáznak, ha tudnak.

Örömmel hallottam azt a hírt, hogy aki nyugdíjas és dolgozik, annak vagy a nyugdíj jár, vagy a keresete. Igazat adtam a jogalkotónak, ha már nincs munkahely. Aztán hallottam, hogy ez bizony nem vonatkozik a képviselőkre. És nem is nagyon zavartatják miatta magukat. Még a KDNP-be sem. Ugye így már ez a hír sem olyan szép?

Aztán napok óta hallom, hogy ítéletet hirdetnek a cigánygyilkosságok miatt. Azóta ez is megtörtént, de a hírek csak tovább szólnak ebben a témában. Már ott tartunk, hogy a hozzátartozók kártérítést  fognak kapni. Csak azt nem értem, hogy fordított esetben miért nincs így. Mi ez a diszkrimináció? Ha magyar az áldozat, akkor jó, ha egy esti órában egyszer bemondják.

Láttuk a mezőkövesdi épülő stadiont. Nagyon szépen épül, látszik, hogy tőrödnek vele.

De a legjobb az volt tíz napig, hogy nem volt se televíziónk, se rádiónk, és nem is hiányzott az a műsor, amit mostanában is sugároznak.

Sütött a nap hétágra, és csak néha a kenyér emlékeztetett rá, hogy milyen országban élünk.

Csak azt nem értem, hogy a háború után hogy a csudába tudták pár év alatt ezt a földig rombolt megcsonkított országot úgy-ahogy rendbe hozni apáink, anyáink?