Amikor rabigába hajtod az elméd,
s pénzért írod a verset, tervezel házat,
egy nyirkos testű kígyó telepszik melléd,
hogy bizton megmarjon, ha a lelked lázad.

Szabadságod záloga képzelőerőd
kötetlen, tiszta röpte – rejtőzködő fény.
Szerte cikázott már a teremtés előtt:
ez Isten kedve, anyag fölötti fölény!

Add el a tested : dolgozz, mozgass hegyeket,
simogasd meg a Sátánt, csak tovább élhess -
de ne szólalj föl érte! Harapd le nyelved,
s ne gondolj zsinagógát, ami övé lesz…

     2018.03.30.  Csorba Tibor