A szavak néha csak jönnek,
gurulnak mint hatalmas szikla,
szállnak, akár a könnyű homok,
vagy pattognak, mint tűzben a szikra.

Van úgy, hogy elakadnak,
mert a csend beszél,
vagy csak suttognak,
mint a tavaszi szél.

Lehetnek mélyek, rekedtek,
vagy vidáman pergő rizsszemek,
recseghetnek hangszóróként,
harsogó katonás ütemek.

De beszél a mosoly,
a hangos kacagás,
a gördülő könny,
és a hallgatás.

Sokat mond egy pillantás,
egy alig hallható sóhaj,
de elég helyette a figyelem,
ha senki meg sem szólal.