Gazdagéknál ég a világ,
sütik már a rántott békát.
A szegény ember meg csak nézi,
hogy a békát hogy filézi.

A békacomb finom, zsenge,
aki nézi, lóg a nyelve.
Bent a házban meleg vagyon,
a tél nem jön be az ablakon.

Gazdag gyerek húzza száját,
falhoz vágja vacsoráját.
"Megint ez van, nagyon unom?!"
és kigrimaszol az ablakon.

A szegény ember meg csak nézi,
hogyan ragad bent a prézli.
Neki látvány lesz a vacsorája,
idén nem jutotta fára.

A gazdag zabál, nő a mája,
mája körül meg a hája.
De nem mondaná: "itt van, nesze!",
hiszen nincsen neki becsülete.

A szegény mindezt megelégeli,
hazamegy és elkezd főzni.
A pulyáknak enni kéne,
valamit így estebédre.

Szívével fűt meleg lángja,
na, mi is legyen vacsorára?
Körbevéve gyerekekkel,
hát jóllaknak majd szeretettel.

Gazdagéknál ég a világ,
megették a rántott békát.
"Zimme-zumm, zimme-zumm,
rece-fice, bumm, bumm, bumm!"

A "Virágéknál ég a világ" c. mondóka nyomán.