/Önvigasztaló szonett/

Üres a zsebed, de szabad a szíved,
Nem mész fejjel neki kemény falaknak,
Örülsz annak a kevés jó falatnak,
Amit szerény sorsod elébed vetett.

Nem húznak mocsárba mohón a kezek,
Bankok és uzsorások fel nem falnak,
A mérték, türelem melletted vannak,
Szűk, de élhető a feszített keret.

Az eszed szüntelen keres, és kutat,
Járod járhatatlan, rögös utadat,
Szerencse nem társad, léted kalitka.

Vetésed bére olykor haraszt és gaz,
Újra szórsz magot, ha eljön a tavasz,
Látod a romlást, de Te maradj tiszta.

2