Áprilisi böjti szelek,
tiétek most a főszerep.
A természet pódiumán
játszhattok el szépet, csúnyát.
Megannyi arc, jellemvonás,
sokszínű a szereposztás.
Te, ma rideg hősként játszol,
bolondnak majd holnap látszol.
Alakíthatsz kedved szerint,
szeszélyes vagy, netán szelíd.
Képed jeges, csípős, hideg,
ujjaid közt fagyot cipelsz.
Körtáncot jársz a faágon,
megdermedek, mikor látom.
Átnyargalsz a kertek alatt,
tulipánok dőlnek hanyatt.
Barackvirág szirma szálldos,
hópehelyként jár most táncot.
Másnap már a kökényt lesed,
simogatod, oly kedvesen,
lágy dallamot súgsz fülébe,
jókedvűen, fütyörészve.
Számodra ő tüllből bálvány,
lebilincsel ez a látvány.
Ám csak pár perc, s megcibálod,
rapszodikus a világod.
Közömbösen, heherészve
- nem is nézel a szemébe,
hős táltosként tovább vágtatsz,
felhő hátán ülsz, ha fáradsz.
Lovagolod, űzöd tova,
mennydörgéses karambolba.
Reped az ég csatornája,
s vedel a föld tátott szája.
Ezt nem nézed vidám szemmel,
süvítve fújsz korán reggel.
Csendesedj el, nincs több szerep,
nem a tiéd már a terep.
Főrendező elengedett,
s mi kapunk szép ígéretet.