A nagy ellipszis alakú erdőben két sűrűsödési pont alakult ki az idők során, ezek egyikében lakott mézés-mázos krematóriumában a vaSSorrú bába, míg a másikban, jó messze a furcsa füstöt eregető kéményes borzalomtól lakott a betegeskedő Nagymama.
   Volt ennek a Nagymamának egy szeretett kislány unokája, aki szüleivel az erdő legszélén lakott egy takaros, csok-os házban. Ez már a negyedik lakhely volt, ahol a család végre megtalálta a legjobb tájolást, a legkedvezőbb időjárást, a legtöbb szerencsével kecsegtető szarvasgomba lelőhelyet, valamint az erdőn kívüli gazdag füvű legelőn békésen legelészhettek a bárányok, akik úgy belefeledkeztek a harsogásba, hogy egész nap hallgattak…
Lovaik is voltak, de azokat a vadász ugye valamiért lelőtte...
    Távolabb egy fehér vitorla látszott időnként, mert ott hullámzott az Óperenciás-tenger is, nem túl az üveghegyen.
   Egy napon a kislány felvette a Piroska nevet (sőt röhög), mondta az Édesanyjának, hogy süssön egy jó nagy hamuban kalácsot, majd hozzon fel a pincéből egy butélia bort.
Az anyuka mindig szót fogadott a lányának, amióta a férje nem jött vissza a vaSSorrú bábától: kéményjavítás miatt üzent SMS-ben az égetni valóról álmodozó antiteremtmény…
   Piroska az internacionálét énekelte, mert úttörő volt az Erdei Iskolában – nem is maradt ép út az erdőben…Ezért a kitaposott ösvényen indult el, hogy meglátogassa rég nem látott nagyanyját, hátha az majd röpül felé, amikor a kis szobába toppan.
    Már jól bent járt az ellipszis területén, de a Nap járásából, és a fák törzsének Mohács oldaláról kitűnően tudott tájékozódni GPS nélkül is. Hanem egyszer csak elé toppant a Farkas.
- Az isten áldana meg ordas bácsi, hát már megint gondot okozol nekem? Tudod, hogy hányszor költöztünk el miattad az évek során az erdő szélét járva?
- Én nagyon örülök a találkozásnak!- jelentette ki a fenevad. Előzőleg megette az erdőkerülőt, felvette a róla lehámozott egyenruhát, hogy egyen Piroskát…- Aztán hova igyekszel Piroska?
- Megyek a Nagymamához, mert a fia a bányában dolgozik és ha Metán sújtórobbanás érné, a keszon miatt nem tudna felszínre jönni. A Nagymama így szén nélkül maradna és nem tudna kalácsot sütni. Ezért viszek neki bort is.
- Piroska, mutasd meg a kosaradat, ellenőriznem kell – ma én vagyok az erdőkerülő.
Nem volt mit enni, Piroska beütötte a kosár PIN-kódját, aminek abban a pillanatban felnyílt a fedele. Ott volt becsomagolva az egyik mappában a kalács, a másikban a bor – fájl-alta Piroska, hogy erőszakkal belenéz a Farkas a kosár alakú ámítógépébe.
- Piroska! Van-e eredetigazolásod a kalácsról? Ki sütötte, annak volt-e engedélye pékáru előállítására, betartotta-e a kötelező receptúrát a tészta keverésekor? Egyáltalán: van cégbíróságon bejegyzett vállalkozása az illetőnek? Aztán beszélj csak a borról! A borszőlő házikertből származik? A terület nem haladja meg az 1000 négyzetmétert? Különben mindegy, mert adózatlan bort tilos ajándékba adni kedves Piroska! Nem tudtad ezt? Az a helyzet, hogy ha ketten érlek téged a nagymamával, bá-torkollak mindkettőtöket. Azt már mondanom sem kell, hogy a kalács csomagoló papírját, valamint a borosüveget szelektíve kell gyűjteni, a hulla-dékot a mézeskalács házikónál kialakított gyűjtőszigethez kell vinni, de majd én megeszem. Ezért most te csak nyugodtam nézelődj az erdőben, gyűjtsél be két gigabájt madárdalt. Virágot ne szedjél, mert minden növény védett.
    A mesélő megjegyzése: a történet persze minden kisgyerek számára unalomig ismert, ezért azzal nem kívánom traktálni az óvódásokat, hogy milyen módon falta fel a farkas a nagymamát, ilyen jeleneteket már az óvodában is játszottak – főleg a fiúk (amíg el nem fogytak: ld. Tíz kicsi óvodás c. mesekönyvben).
   Piroska végre megérkezett a nagymama – szintén engedély nélkül, kalákában épített – házához. Beütötte a PIN-kódot, szerencsére az édesanyja beleégette a kalács aljába a számokat, ezért nem szólalt meg a riasztó – pedig a helyzet az volt, nagyon is!
    Megkereste a Nagymamát a nagymama-szobában (ez csak félsz-oba volt, mert nem akadt rá több devizája szegénynek). Felhúzta az ágyrolót körben, felkapcsolta a ledjobb petróleumlámpát, hogy ne csak nézzen, lásson is.
Furcsának tűnt a nagymama.
- Miért van olyan nagy füled, nagymama? – kérdezte csodálkozva.
- Hát kis unokám, feltettem a hallókészülékemet, hogy jobban maghal-jalak.
- És miért van olyan nagy szemed nagymama?
- Hogy el-lássam a bajodat, kis unokám.
- De miért olyan nagy a szád, nagymama?
- Tudod drágám, én mindig nagypofájú voltam!
Ekkor Piroska különös változáson esett át: Ham(m)let(t).
   A farkas szerencséjére a helyettesítő vadász éppen a környéken kereste szőrén-bőrén eltűnt felettesét, amikor észrevette, hogy valaki hangosan horgol a nagymama házában.
- Biztosan csiperketerítőt készít a vénlány. – gondolta magában, és belépett a csukott ablakon.
- Megvagy, te Pestia! – kiáltott fel, amikor a nagymama háza fényre derült.
Ezzel elővette miskároló kését és elvégeztetett a farkas számára – nem gondolta szegény pára, hogy előtte este volt az utolsó vacsora.
   Az alvadász még emlékezett Jónás történetére a Bibliából (vizsgatárgy a Vadászati Egyetemen), így bízott abban, hogy mint a cetből Jónás, úgy a farkasból is éppen hogy kijönnek majd egymással a három tenorok. Úgy is lett (litván, észt): kimászott a slamasztikából először Piroska, majd a nagymama, végül a vadász is.
Az alvadász mindhármukat a béke jelével köszöntötte.
   A farkast beszolgáltatták a Vadkereskedelmi Hivatalhoz, ahol megfelelő pénzösszeg befizetését követően a hullahopp állatot nyalvántartásba vették.
   Piroska a járt utat sosem hagyta el a járatlanért, ezért tévedésből a vaSSorrú bába házikója felé vette az útirányt. Ja, a hulla-dékgazdálkodási törvénynek akart eleget tenni.
   Hogy ott mi történt vele, azt csak hét öregasszony tudná elmesélni. valószínűleg egy idő után erősen megfakult az eredetileg élénk piros szíve.

2016.12.26. Cs.T.