Itt  ez a gyönyörű fenséges méregpohár,
benne vannak mind az oly gyűlölt szavak,
belekavarok megkínzott kis életembe,
és lám, itt van sok-sok meg nem élt pillanat.

Bánom-e vagy elsírom, hogy ez már késő,
dehogy, hisz ez mind én voltam és vagyok,
de a szép is ott van, a mosolygó búfelejtő,
bár tudom, hogy ebbe egyszer belehalok.

Most ebbe a pohárba én belekóstolok,
kiiszom félig. Ez jó, aztán talán egészen.
A rosszal, a jóval én olyan jól elvagyok,
és hát ez az élet lett minden szenvedélyem. 

TM