Szenzációs story
Mezei István

Feneketlen mély a múlt sötét kútja
fújja az idő szárazan újra
a feledés vak homokviharával
a vétlen jelen partjára vetett hal
 az ember folyton a  mával szembesül
vizsgálja lényét kívül és legbelül
mikor kezdődött hány millió éve 
meddig tarthat még  mi is lesz a vége
perceink peregnek állíthatatlan
születünk meghalunk ezer alakban
szárba szökkentünk egy árva őssejttel
amit a anyag közönnyel rejt majd el
összegyűrt térképe lettem magamnak
simítani sorsom csak ritkán hagynak
fekvés ébredés szokott befejezés
áldott termékeny napi pótcselekvés
 bennem dobog a világtörténelem
a mindenséget szememben keresem
a közöny pokrócát húzzák fejemre
de a szívem ver kozmikus ütemre
fonják csak sorsomat vén aszott párkák
kétkedve nézem a kvantumok táncát
a lét lenyomata nem lesz semmivé
akár dúsgazdagé akár koldusé
megsárgult könyveket ha fellapozok
nevetnek rajtam okok okozatok
nyüzsgő taposó varázsos hangyaboly
az embernek nincs mása nem volt sehol
a legnagyobb story az maga az élet
egy atomban meglátni az egészet.

 2020. febr. 01.