"Kinek fáj, kérdem, ha nem leszek?"
Ilyet kérdezni, mondd, hogy lehet?
Bennem él vidám nevetésed,
örömöd, s néha szenvedésed.

"A Földről elhozom a szépet,"
amit neked nyújtott az élet,
"Szerelmet, elveszett vágyakat",
boldogságot, csalfa álmokat.

"Indulok én is a fény felé",
én mondtam, még nem válhatsz köddé,
de nem fogadtad meg szavamat,
elmentél... s hagytál mély fájdalmat.

Drága Szeppentkém, a búcsú fáj,
s hogy ki megy el, arra nincs szabály.
Meglelted mennybéli világod,
s mi itt maradtunk, féljük álmod.

Lenn hagytad levetett kínjaid,
felvitted ölelő karjaid.
Most már angyalok vigyáznak rád,
nincs fájdalom többé odaát. 

2025. április 10.

Az idézőjelben lévő mondatok Szeibert Éva Lelki túra... c. verséből vannak.