Szonett

Ébren, álmodva szeplőid számolom,
azon a nyáron, mely nem volt szeplőtlen,
drága titkaid ismerője lettem,
éreztem, hogy örökre eldőlt sorsom.

Ha hosszú utamat végig gondolom,
bőröd lett már az én csillagtérképem,
tudóssá váltam szelíd szerelemben
teljesülve nékem minden vágyálmom.

Lankáid, völgyeid kutatva, járva,
nem vagyok már kíváncsi a világra,
lejöttek hozzám napok és egek.

Testemen, lelkemen sebheg, karcolat,
gyönyörrel nézem válladat, arcodat,
és szüntelen számolom szeplőidet

.