Beköszöntött a szeptember
Fényes napsugárral,
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral.
Jöhet a szüret, száll a víg ének,
Hegyoldal, domboldal visszhangzik,
Szebb így az élet.
Finom a zamata körtének, almának,
Érik a gyümölcse a szorgos munkának.

Badacsony köszönget, Gulács hegy feleli,
Jó volt a szőlő termése, jó bora lesz neki.
Vadrózsa bokor piroslik, sok volt a virága,
Naspolya érik, vár még a napsugárra.
Gesztenye nyílik, nagyot koppan a földre,
Szalad a gyerekhad, nyomban felszedje.
Telnek a hordók a jó szőlő levével,
Finom, édes must forr a levében.

Örül a gazda, van ok vigadalomra,
Áll a szüreti vígság, jöhet a lakoma.
Vidám ének hangja messze száll az égbe,
Hálát adva nótával, jó bor Istenének.
Szeptember hava még visszacsalogatja Napunk,
Meleg napsugárban lesz még egy-két napunk.
„Vénasszonyok nyara„ - így szól a fáma,
Mégis örülünk az ősz eleji nyárnak.

Itt az ideje a földet szántani, vetni,
Jövő évi kenyerünk magját földbe tenni.
Földanya ringatja az őszi vetéseket,
Legyen a tavaszi életnek újraszületése.
Hálát adunk a Földanyának,
Egész évben védte munkánkat.
Mire elköszön szeptember s hideg napok jönnek,
Búcsúzunk az ősztől, a mi jótevőnktől.

Mosonmagyaróvár, 2015. szeptember 11.