Eljött hát a napja szeptember havának,
Még a nyár nem enged, melegek járnak.
Utolsó melege a nap sugarának,
Megmutatja, még van ereje a nyárnak.

„Vénasszonyok nyara”, azt mondják róla,
Szeptember eleje még a meleget adja.
De már kezdenek hűvös szelek járni,
Sárguló falevelek szépen lehullani.

Mint az idős ember is megmutatja; szeret,
Szeretet és melegség van a lelkében.
Kicsit óvatosan méri a szívében,
Mint melege a szeptemberi napsugárnak,
Simogatja orcáját az ember fiának.

Szeptember azután búcsút int, dolgát elvégezte,
Gyümölcsöt, szőlőt megérlelte.
Sárguló falevél hull némán a földre,
Ködök járnak a tájon, s várunk napsütésre.

De eljött napja ismét szeptember havának,
Iskola kapui tárva, nyitva állnak.
Várják tanulóit, s az új találkozást,
Becsengetést, a szorgos tanulást.

2019.09.01. Mosonmagyaróvár.