Szeptember volt... halkan zúgott a tenger,
mellettem álltál, de nem voltál velem.
Szebb volt a világ, mikor hozzám értél,
de véletlen volt, és te nem értettél.

Szeptember volt... vad s hullámzó a tenger,
lelkemben vihar dúlt, fájt végtelenszer.
Nem tudtam elmondani, mit is érzek,
féltem, nem tudod be, csak őrültségnek.

Szeptember volt... elmúlt már egy hosszú év,
emlékekből élek, tudom, nem elég.
Sokszor visszasírom azt a pár napot,
hogy azt éreztem, velem lesz holnapod.

Most újra szeptember van... fáj a magány,
fájnak az emlékek minden éjszakán.
Szerelmünk, mint állóvíz, csodára vár,
hogy felbolygassa vad vihar, tengerár.

2019. szeptember 20.

Kép az Internetről

https://napitopik.blogspot.com/2015/05/nyar-tenger-szerelem.html