Tűz a nap, aranyba szövi a dombokat,
Szivárvány csillan az íriszeden,
Könnyű szellő simítja arcodat,
Pillangók cirkálnak a kerteken.

Mi ez az idill, földi mennyország?
A szabadság íze mámorító.
Csak nézem az arcod, s a boldogság
Szétárad bennem, mint szomjas folyó,

Medréből kilépve beterít mindent,
Részévé válik az egész világ,
Te vagy a közepén, s benned az Isten
Szélesre tárja a Fény Kapuját.