Hogyan kezdődött? Nem is emlékszem már
Kerülgettük egymást, nem mertünk szólni.
Pillantásainkért kezdtünk harcolni,
Bár hömpölygött valami érzelemár.

Majd kitört a vihar... ez szerelem már?
Féltünk, de jó volt tovább araszolni,
Egymást szeretni, nem elhanyagolni,
S tudni, e két ember egy lélek immár.

Álltunk a csóközön közepén, ketten,
Megszűnt a világ, s mint első banketten,
Óvatosan fogtuk meg egymás kezét.

Ez a szerelem. Vad és szelíd mámor,
Ott, akkor és úgy döfött szíven Ámor,
Hol nem reméltük, de vártuk érkeztét.

2015. június 18.