Forró és édes a napsugár csókja,
Égi fényként a vízesésre ontja.
Boldog zuhatag a mozgó fénycsóva,
Mámorban ömlik a barlang ajtóban.
 
Szerteszét szórja vízben a,sugarat,
Gyertyák a víz tükrében ragyoghatnak.
A, fények kicsinyek, sötét a barlang,
 A tó vize selymesen meleg marad.
 
Itt állunk párommal szerelmi vágyban,
Apró fények, barlangi félhomályban.
Szerelmesen ölelkeznek egymással,
Szívünket Ámor nyila eltalálja.
 
Végig fut testünkön éget a lángunk,
Forró ölelésben, szoborként állunk.
De az élet oly szép, csókot is váltunk,
Itt van a mi földi mennyországunk.
 026. 10. 06. módosítva.