Ilyen hűvös nyári este,
de mily sok telt el azóta,
hogy ajkamról elhangzott,
az a szép régi magyar nóta.
A dalhoz cigány társult,
aki ott hegedűvel húzta,
sarkig kitárt ablakodnál,
már ajkad is azt dalolta.
Vágyom újra csókod ízét,
melyre oly régen éheztem,
vágyom újra, meleg fészked,
melyet már régen éreztem.
Vágyom tested bársonyára,
szép hangodnak dallamára,
egy rég felejtett muzsikára,
hát dalold el kincsem újra.
Így a vágyak egyesülnek,
a régi álmok teljesülnek,
karjaim mindig öleljenek,
ne hulljanak már a könnyek,
Varga István Barcs