Nem végleg mentél el,
csupán kis időre,
soknak tűnt vágyaimnak,
mire ölelhettelek keblemre.
Üzenet azért jött felőled
katicabogár képében,
hosszú út lehetett mögötte,
ahogy vállamra szállt éppen.
Kérdeztem tőle merre jársz -
mire felszállt oly magasságra,
mint hatalmas hegyeknek -
felhők takarta csúcsára.
A második üzenetet egy
kis madár csőrében hozta,
margaréta volt, hiányos,
bársonyos kezedből kikapta.
Ott ülsz egy víz partján,
virágának tépted szirmait,
játszottál mint régen,
miközben dúdoltad álmaid.
Úgy sietnék megint hozzád,
ahogy hajdanán várt szobád,
tüzes csókot adott édes szád,
ne engedjük elveszni a csodát,
tegyük valóssá az álmodást!
Barcs, 2015.08.09.