Szeretem víg buzdulásban
pogány varázslatod dalát,
szeretem csendes mesédnek
hol volt, hol nem volt bánatát.

Szeretem szemed sugarát,
ha elbújtat a csend-sötét,
ha nem látja más, amikor
fogom derekad ívkörét.

Szeretem, amikor súgod
hozzám bújó szerelmedet,
szeretem a tökéletest,
ami most vagy, azt az egyet.

Szeretem ezt az ízeket
felkínáló kalandozást.
Ahogyan felszítod bennem
e vértpezsdítő lángolást.

Szeretem, ha öled altat,
ha titokba zár a sötét,
amikor már egybeforrva
átadod tested ütemét...   

Torontó, 2013-03-25