Eső mosta utakon szél söpör ma végig,
Elfújja az óévnek minden fájó emlékét.
Ne csüggedj hát, én lelkem, ne add fel reményed,
Meglásd, jót hoz még a holnap, csak emeld fel a szíved.

S emeld föl fejedet, nézd, hogy fut a szél is,
A múltnak viharán szaladj te is végig,
Válogasd ki emlékeid szebbnél-szebb képeit,
Azt őrizd meg hűen, ezért vagy még ma itt.

S ha csendesül a szél haragja, új utakra lépkedj,
Amilyen utakon nem jártál még régen,
Körbejár az óra, fogy az idő, kevés,
Életed értelmét - te elevenítsd.

Két kezed tapintása melegséget nyújtson,
Koldusnak, szegénynek alamizsnát adjon,
Vigasztalj, ápolj minden reményvesztett lelket,
Örömmé varázsolj minden drága percet.

Hisz' drága az élet, nincsen drágább ennél,
Mert erre a Földre te embernek születtél.

S mert Ember vagy, méltóképpen élj hát,
Mutasd meg a világnak a Szeretet virágát.

Mikepércs, 2025. január 1.

TM