Fény ragyog be ablakunkon, s gyertya lángja ég,
kint a fagyos éjszakában csend suttog, oly csillagos az ég.
Idebent a mézeskalácsillat csak
úgy száll,
együtt lenni veletek,
a szívem erre vár.

Angyal száll, csengő szól, s ott kint hull a hó.
Belenézek két szemedbe, szeretni, de jó.
Kéz a kézben, puha hóban, a világ is megáll,
szív a szívnek üzen most,
s mind gyorsan hazaszáll.

Fenyőfádnak ágán csillog a sok fényes dísz,
a konyhádban mennyei és csodás minden íz.
A szeretet láncot fűz, és lobog mint a tűz,
otthonodból erejével minden bajt elűz.

Angyal száll, csengő szól, s ott kint hull a hó.
Belenézek két szemedbe, szeretni, de jó.
Kéz a kézben, puha hóban, a világ is megáll,
szív a szívnek üzen most,
s mind gyorsan hazaszáll.

Ülj le hát, felejtsd el a sok régi zajt,
a sietős napokat, most nem hoz semmi bajt.
Ölelésed melege, sok meghitt pillanat,
ez a legszebb ajándék, s mi örökre megmarad.

Angyal száll, csengő szól, s ott kint hull a hó.
Belenézek két szemedbe, szeretni, de jó.
Kéz a kézben, puha hóban, a világ is megáll,
szív a szívnek üzen most,
s mind gyorsan hazaszáll.

Karácsony van, szívünk ismét tiszta, mint a hó,
tudja most már minden ember,
hogy szeretni, de jó.
Csak szeretni a jó.

TM