Bálterem…a plafonon kopott
műkristály csillár,
homályos fénnyel,
halvány reménnyel.

Emberek gyűlnek a tömegben,
s az ékes seregben,
arany villog kevélyen,
ifjon s vén tehénen.

Blazírt zenekar hangol már.
Bár csak három tagból áll,
hangzavar tombol,
dobhártyát rombol.

Színpadon a szpíker idétlen
vicceket hadar,
úgy ahogy tavaly,
szövege most is badar.

Mikrofonba búg az ősz dizőz,
hangján átüt a zene,
harsogón hangos
sántító üteme.

Parketten andalognak már
a párok összefonódva
test testhez simulva,
egymásba bújva.

Eszeveszetten táncolnak egyre,
akár a szél a fergetegbe',
őrült táncot ropnak,
pörögnek-forognak.

Hirtelen csend lesz…elhal a zene,
lassan elszédeleg a
spicces embersereg,
senki sem kesereg.

Bálterem…kongón üres,
titkon már új murin mereng,
sötéten lóg a csillár,
s a hajnal feldereng.

Életét egy új év kezdi meg…