Egy újabb ébredés után, a barlang előtt a kristálylények már várták őket, és egy kérdést tett fel közülük az egyik.
     - Hogy-hogy tizenketten vagytok? Hiszen tizenegyen jöhettetek át a kapun. Már tegnap is számoltunk benneteket, de érzékeink nem annyit mutattak mint ahányan valójában itt vagytok. De úgy csináltunk, mint aki ezt nem vette ezt észre.
     A vándorok összenéztek, és kihoztak a barlangból egy lila kis cicát.
     - Hol találtátok? - kérdezte.
     - Az úton, ami idevezetett. - válaszolta az egyik. Ilyen cicát még sosem láttunk, és magunkhoz vettük.
     - Óóó! Köszönjük, hogy hazahoztátok őt, már nagyon kerestük, különleges cica, és úgy hívják Ametiszt. De ahogy nézem, nagyon megszeretett benneteket. Most már értem, és értjük, hogy miért engedte át a hegy ilyen nyugalommal. Gyertek, egyetek, igyatok, utána megnézhettek nálunk még egy pár állatot.
     Az első állat, amit megmutattak, a fekete párduc volt, aki kicsit ijesztőnek tűnt, de ebben a világban nagyon barátságos. Őt Obszidiánnak hívták. A második állat egy hatalmas kutya volt, őt Fenakitnak hívták. A harmadik állat egy galamb volt, akinek mindent látó szemei voltak.
Őt Jáspisnak hívták. A negyedik állat pedig egy delfin volt, őt pedig Akvamarinnak hívták.
     Miután kicsit beavatták őket az állatvilágukba, egy hatalmas erdő közepében találták magukat, ahol olyan fákkal találkoztak, mint ami a hegy mellett volt, amikor érkeztek.
     - Tudjátok, ők a mi vándoraink. Van úgy, hogy útnak indítjuk őket más dimenzióba, egy kis varázslattal, ahol legyökerezve figyelik az ottani világot, így mindig tudjuk, mi van a mi világunkon kívül. Olykor mi is megyünk velük, és szétszóródva mi is figyelünk, de olyan hosszú időt nem töltünk ott, mint ők. De mindig hagyunk ott magunkból egy kis darabot, ami segíti az ottani létezést.
     Miután ezt elmesélték, újra a barlang előtt találták magukat, aminek a színe valahogy megváltozott, kívül barna és fehér volt, belül pedig zöld.
     Megkérték őket, most kicsit korábban pihenjenek le. Hiszen holnap egy új nap kezdődik, ki tudja, milyen meglepetésekkel a számukra.

TM