Először nem hittek a szemüknek, mikor a következő nap is felébredtek és kiléptek a barlang elé, kristálylényeken kívül azon állatok is ott voltak, amiket már megismerhették, de volt egy állat, amivel még nem találkoztak ott, ő egy bagoly volt.
     - Mi az ő neve? - kérdezte az egyik vándor.
     - Majd azt nektek kell kitalálnotok a nap végére. - válaszolta az egyik kristálylény. Addig is míg ez megtörténik, elviszünk benneteket egy számunkra különleges helyre.
     És egy hatalmas tisztáson találták magukat.
     - Tudjátok, itt szoktunk összegyűlni, hogyha valami nagyobb esemény történik nálunk. Amikor megérkeztetek, itt tanakodtunk, mit csináljunk veletek. Hiszen idegeneket ritkán engedünk magunk közé. De úgy gondoltuk, hogy a bizalmat ti, akik átjutottatok a hegyen, megérdemlitek. Ugyanakkor ez egy másik központja is világunknak. Innen esténként minden világba betekinthetünk. Annak a tónak a tükréből, amit majd mindjárt ti is láthattok.
     És akkor, pont a lábuk előtt a tó már csillant is. A vándorok pedig velük együtt este belenézhettek azon világokba, amikről azt sem tudták, léteznek. 
     - Nos tudjátok már, mi a bagoly neve?
     - Opál! - szólalt meg az egyik vándor.
     - Honnan tudod? - kérdezte tőle.
     - Nem tudom, csak érzem.
     Ekkor a semmiből megint egy szivárványhegy nőtt ki. Pont a patak mellett. Ahol épp befejezték a betekintést más világok életébe. Az a vándor pedig, aki kitalálta a bagoly nevét, az kapott egy iránytűt ajándékba, hogy bármerre jár, sohase tévedjen el. Az az iránytű nem akármilyen iránytű volt, hisz mindegyik lény adott bele magából egy kis darabot. Hogy vele lehessen.
     Egyszer csak újra a barlang előtt voltak, aminek a színe most is megváltozott. Ezúttal kívül is zöld volt, és belül is. Egészen más hatása volt már rájuk, mintha lassan mindenki ragyogni kezdett volna. Különféle színekben kezdtek pompázni ők is. Reggelre pedig ez a ragyogás kiteljesedett, és összekapcsolódott a Nappal is, és a Holddal is. Így egy olyan családdá váltak, amiben már nem számított, ki honnan jött. Csak az számított, hogy szívük összeért.
     Mikor pedig kimentek a barlang elé egy sokkal csodálatosabb világban találták magukat, mint ami először megmutatkozott nekik. Hiszen most már a család tagjaivá váltak. Egyenrangú tagjaivá. Így már nem kellett tovább vándorolniuk.
     Megismerhették minden zegzugát, és minden titkába betekintést nyerhettek, és további lényeket ismerhettek meg közelebbről. Most már mindenki láthatta a szívét annak a világnak. Most már nem csak hallották, látták, hanem érezték is egymást. Most már egy teljesen új élet várt rájuk, amiben minden dobbanásukat egy olyan kristályfény kísérte, ami őket választotta testvérként.

Vége

TM